Mozgóképgyártó

OKJ: 52 1842 02

A filmrendezőnek a filmalkotás elkészítéséhez

vizuális tehetségre,

társadalmi ismeretekre,

széleskörű műveltségre,

műszaki-menedzseri érzékre

van szüksége.

A filmrendezés, mint foglalkozás alig több mint száz éve jelent meg. Hosszú idő telt el, amíg a filmrendező szerepe, és helye a filmforgatás előkészítésében, a filmforgatás alatt, után fokozatosan alakult, változott, és központi, összefogó feladathoz jutott. Az alakulási, átalakulási folyamatban a filmrendező a másodlagos szerepkörből, a legfontosabb szereplővé lépett elő, az alkotás meghatározójává vált.

Az ősfilm filmtörténeti korszaka után, az alkotás elkészítésekor szintetizáló szerep jutott neki. Ekkor a filmkészítés karmestere volt, aki a még nem önálló filmbe a különböző művészetekből módszereket, témákat stb. vett át, és ezeket úgy illesztette az alkotásba, hogy a filmvalóság hiteles legyen. A szintetizáló szerep nemcsak a filmnyelvi elemek arányainak a helyes megtalálását jelentette, hanem a stáb munkájának az összehangolását is. Művészeti érzékenységgel, ipari termék előállításához szükséges szervezőkészséggel egyaránt rendelkeznie kellett. Modern értelmiségi foglalkozás volt az övé, melyben a régi értelmiségi foglalkozások készségei, jellegzetességei, műveltsége is megjelentek. A film megjelenésekor a nők először a kamera előtt, mint színésznők jelentek meg, és a kamera mögött, csak néhány évtized elteltével kaptak, akár mint operatőrök, akár mint filmírók, majd végül mint filmrendezők lehetőséget.